A mítosz mint a világnézet egyik formája. Szexuális zaklatás – A nők joga

A mítosz fenomenológiai átértékelődése Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Bulgakov Mester és Margaritáját olvasva, azt hiszem minden olvasóban megfogalmazódik az a szándék, hogy egyfajta rendszerességet fedezzen fel a regényben. Az olvasó már csak ilyen.

Fórum / Misztériumjáték ősnépi motívumokkal (Lorca, Nyírő, Tamási)

Két megállapítást tettem már mindjárt a regény olvasásának kezdetekor, az egyik, hogy a regény szinte reflexszerűen igyekszik bemutatni sokszor kipellengérezni a as évek orosz társadalmát, a másik megállapításom viszont kérdés formájában fogalmazódott meg: mért ezekkel a módszerekkel teszi ezt, illetve, hogy milyenek is ezek a módszerek.

Az egyértelmű volt számomra, hogy az orosz társadalommal szembeni kritikáját mindenekelőtt az egyén pozíciójából kívánja megadni, az egyén pozíciójából úgy, hogy közben mítoszregényt ír. Ez eddig nagyjából rendben is lett volna, csakhogy a képzeletben feltett kérdéseimre még mindig nem nyújtott kielégítő választ.

Miért a mítoszból, és miért nem általában a társadalomból indult ki, amikor megfogalmazta kritikáját, miért az egyén? Hosszas tépelődés után jöttem csak rá, hogy Bulgakov tulajdonképpen Husserl fenomenológiájának alaptételeit használhatta fel regényének megírásakor. Ugyanis a fenomenológia az a tudomány ha lehet így nevezniamely minden erejével azon fáradozott, hogy a jelenségek eredetét és értelmét, természetesen minden fölösleges információtól megszabadítva, az egyénben találja meg.

És hogy miért a mítosz?

Mítosz és emlékezet

Ez már csak természetes, a fenomenológia módszereiből következik. A mítosz dialektikája c. Ez a munka egész terjedelmében azt igyekszik bebizonyítani, hogy az egyén, az egyén tudata mindig mitikus. Még akkor is mitikus, ha ez sokszor nem is tudatos, vagy ha a társadalomban diktált vagy önként elfogadott többletinformáció ezt sikeresen el is vitatja tőlünk. Mivelhogy kapcsolatot fedeztem fel a fenomenológia módszere, Loszev munkája és Bulgakov regénye között, magyarázatot kaptam arra is, hogy Bulgakov nem is adhatott egy általános társadalomkritikát az olvasó elé, hiszen az ellenkezett volna a fenomenológia alaptételeivel.

Ezért igyekezett az egyén, és Alekszej Loszev hatására nem mellékes, hogy ők ketten barátságban is álltak egymással a mitikus egyén pozíciójából kritikát olvasni a társadalomra. Tehát nem tett egyebet, csupán a mitikus szubjektumot vette kiindulási alapként. Nem a többletinformációtól már szinte megfojtott, materialista alapokon nyugvó társadalmi ideákat támadta külön-külön, hanem a mitikus tudat reflexiói által tulajdonképpen az egyetemes kultúrát védte.

Fórum / Misztériumjáték ősnépi motívumokkal (Lorca, Nyírő, Tamási) - Látó Szépirodalmi Folyóirat
Magyar Narancs - Publicisztika - Fordulattagadás
Szexuális zaklatás – A nők joga
Salló László R.

Dolgozatomban arra fogok törekedni, hogy a regényben jelentkező mitikus momentumokat, meseszerű elemeket a mitikus szubjektum szemszögéből vizsgáljam meg, de úgy, hogy közben jómagam is mitikus szubjektumként fogok viselkedni.

Nem vettem, és nem is vehettem vizsgálat alá az összes regényben megelevenedett meseszerű, illetve mitikus jelenséget, csak a legtipikusabb példákkal foglalkoztam.

Az öncélúság mint fenomenológiai kritika Felfordult világ, leértékelt eszmék, megcserélt élethelyzetek és sorolhatnánk tovább, de minek? Ha akarjuk, röviden így is jellemezhetjük Bulgakov regényét, de akkor egy végzetes hibát követünk el, mert hiszen ez a jellemzés nem a regényre vonatkozna, hanem a bulgakovi értelemben vett valóságra. A regény világa valami másról szól.

Voltaképpen az egyén és a kultúra viszonyát vizsgálja. Természetesen a moszkvai valóság - ha akarjuk - kiolvasható a regényből, de a regény célja nem fogalmazható meg csupán ennyiben. Bahtyin tudatában van annak, hogy a Moszkvában uralkodó viszonyok milyenek, de meggyőződése azt sugallja, hogy a társadalomban uralkodó viszonyok, a társadalomban elfoglalt pozíció nem csökkenti, nem csökkentheti az egyén szabadság utáni vágyát.

Sem Lévi Máté, de még Pilátus sem szabadulhatott ettől az érzéstől.

Kelletlenül, vonakodva, pusztán kötelességtudásból írok róla, biztos lévén benne, hogy az olvasó türelmetlen, ingerült legyintéssel tér majd fölötte napirendre.

A vágy, a hiányérzet kielégítésére való erős lelki törekvés lebírhatatlan. Bulgakov nem hisz abban, hogy a társadalomban kielégítést nyerhet ez a törekvés. A Mester és Hontalan Iván beszélgetéséből is következtethetünk erre, amikor is a Mester megállapítja, hogy Iván versei borzalmasak, anélkül, hogy ismerné azokat. Hát akkor mégis mire alapozhatta ítéletét?

Egy dolog volt csupán a perdöntő, mégpedig az, hogy Hontalan foglalkozás gyanánt művelte az irodalmat, vagyis, hogy a társadalmon keresztül próbálta kielégíteni szabadságigényét.

Függetlenül attól, hogy a mítosz mint a világnézet egyik formája milyen társadalmi viszonyok közepette él az egyén, a társadalom mindig egyfajta béklyó lesz számára. A Pilátussal megesett történet bizonyítja ezt leginkább, ahol is láthattuk, hogy a társadalomban uralkodó viszonyok milyensége szinte lényegtelen ebben a kérdésben. Pilátus ugyanazzal a problémával küszködött, mint pl.

Ugyanaz az egyén másképp lát bizonyos dolgokat egyénként, és megint másképp a társadalom tagjaként. Az öncélúság, az individuális gondolkodás, a "mindenkinek egyénileg kell ráébrednie" tapasztalat olvasható ki a regényből.

A mitikus szubjektum és az idő A mítoszi idő minden metaforában tettenérhető. A mítosz nyelve kiszorítja a történelmi időt, időtlen világot teremtve ezáltal maga köré.

Berlioz és Woland világnézeti vitáját olvasva elsősorban az ötlik fel az olvasóban, hogy a közöttük zajló párbeszéd a maga módján csak egy játék, pajkos szórakozás az idővel. A párbeszéd során nemegyszer tűnhet úgy az olvasónak, hogy az előadás alatt kimozdított történelmi idő elbizonytalanítja, hiszen ő az újkori időértelmezésen nevelkedett. Majd a következő pillanatban azon kapja magát, hogy tulajdonképpen élvezi ezt a helyzetet, csak nem igazán tud mit kezdeni vele.

Mégis azt kell mondjuk, hogy ennek a párbeszédnek igenis van időbeli lefolyása, de felbukkannak benne bizonyos időbeli momentumok, amelyek majd megkérdőjelezik ennek a lefolyási időnek a hitelességét. Ez nem más, mint a mitológiai idő bevezetése, de ugyanakkor gyönyörű példája is egyben.

Tipikus illusztrálása annak, hogy a tudomány útján kisajátított történelmi időt a hétköznapi ember sokszor mitologikusan éli meg, kimozdítja a holtpontról.

Nők elleni erőszak

Azt hiszem az már mindannyiunkkal megtörtént, hogy olykor egyes pillanatokat jóval hosszabbnak élünk meg, mint egyébként, vagy hogy a máskor nyűgös félóra pillanatok alatt tovarepült. A fentebb említett időmomentumok mintegy rácáfolnak a történelmi időre, az időhármasság síkját borítják fel. Woland ezt mesterien csinálja, amikor szinte ugró szöcskeként röppen az idővel, hol a jövőbe, hol vissza a múltba. Az idő problematikájával Loszev is foglalkozott könyvében, csak ő egy picit másképp közelítette meg ezt a kérdést.

A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága

Loszev alapvetően fenomenológiai megfontolásból indul ki, és arra lehet értekezéseiből következtetni, hogy - minthogy a mítosz lényege a személyiség - a mitikus idő megnyilvánulása is elsősorban a két írótól függ, és ha továbbfűzzük ezt a gondolatot, akkor azt hiszem minden további nélkül hozzátehetjük: és természetesen legélénkebb látvány olvasótól.

A Poncius Pilátusról szóló előadás után a két író nincs tisztában azzal, hogy mi is történt tulajdonképpen az előadás alatt, a valóságban is mesélt a "német kém" különben ez egy tetszetős példája annak, hogy a as évek orosz társadalma mennyire bizonytalanul viseltetett az idegenekkel szemben vagy csak álmodták az a mítosz mint a világnézet egyik formája Egybemosódott a történelmi idő és a mitikus, sőt ez utóbbi el is nyomta a történelmi időt.

Az idővel való játék természetesen végigkísérhető az egész regényen, Woland bálján például, amely pontban órakor kezdődik, és akkor is ér véget.

Vagy Lihogyejev enyhén szólva is rejtélyesnek mondható jaltai utazása, amikor is rácáfolva a természeti törvényekre, csodával határos módon juttatják el az igazgatót Jaltába- de ez már a következő fejezetünk témája lesz.

A semlegesség mítosza

A csoda mint a mechanikus világrend felborítója? Bulgakov regényének szerkezeti felépítésében Vjacseszlav Ivanov két párhuzamosan létező világot vél felfedezni: a reália valóság és a realiora a valóságot meghaladó valóság világát.

A regényben ez a két valóság nem határolható el egymástól, mintegy a kettő kiegészíti egymást. Ivanov azt állítja tanulmányában, hogy a realiora világa behatol a reália világába, és hogy ez az állapot már önnmagában elég ahhoz, hogy minden Moszkvában játszódó cselekmény komikusnak, groteszknek, karneválian eltorzítottnak tűnjön- a későbbiekben majd még visszatérünk Ivanov megfigyelésére.

Mivelhogy a regény olvasása közben meglehetősen sok mitikus-csodás dologgal találja magát szembe az olvasó, nem árt egy kis kitérőt tennünk a csoda fogalmának tisztázása érdekében.

Beauty In The Broken (Full HD Movie, Love, Romance, Drama, English) full free movies

A csoda fogalmának meghatározására már eddig is meglehetősen sok próbálkozás történt. A legelfogadottabb ezek közül az, amelyik a csodát úgy határozza meg, mint valamely felsőbb erő vagy erők beavatkozását a mechanikus világrendbe.

Ez a meghatározás nemcsak hogy sántít, hanem még hiányos is, ui. Mivelhogy a kettő homlokegyenest ellentmond egymásnak, illetve hogy kiegészülést nyer a kettő egymásban. Alekszej Loszev a csoda fogalmát úgy fogalmazza meg, mint a személyiség véletlenszerűen zajló empirikus történetének és ideális feladatának az egybeesését. Tehát a személyiség történetében bekövetkezik egy olyan pont, amikor beteljesíti ősalakját, magyarán egyszerre tűnik fel tárgynak is, meg ideális ősalaknak is.

Világkép – Wikipédia
Mítosz és emlékezet | Petőfi Irodalmi Múzeum
Élet és Irodalom
Századi CE dombormű Balakrishna-ban HampibanVijayanagara- ban, Karnataka dél-indiában A kiemelkedő történelmi helyszínen a Balakrishna templom Hampi által épített uralkodó Krishnadevaraya a

Mitikus tudaton mindig a a mítosz mint a világnézet egyik formája és a személyiségben felhalmozódott többletenergia kiteljesedését értjük. A csoda megtörténte szükségszerűen feltételezi a két szóbanforgó valóság egybeesését, ám ez nem azt jelenti, hogy valamiféle külső erők beavatkozása történne meg, de még csak a természeti törvények megszegéséről sem beszélhetünk, hanem ez a feltöltődés mindenekelőtt egy és ugyanazon személyiségen belül játszódik le, és csak ennek tükrében beszélhetünk a különböző személyiségek kölcsönhatásáról.

Jézus Krisztus keresztre feszítése és feltámadása csak a valóság két különböző rétege egybeeséseként képes csodaként hatni. Mert ha nem így lenne, akkor azt is mondhatnánk akár, hogy Jézus keresztre feszítésének történetét mindenki ismeri, ebből következőleg minden ember csodát kell, hogy lásson ebben a történetben. Mi persze tudjuk, hogy ez nem így működik. Bulgakov apokrif evangéliumában Pilátus csak egy hétköznapi vándorfilozófust lát Jézusban, mégis csodát él meg.

Ellenben Hontalan Iván hiába bizonygatja, hogy magát az ördögöt látta személyesen, senki nem hisz neki, nem beszélve a rejtélyes jaltai utazóról, aki megpróbál tudományos magyarázatot keresni csodás történetére. Visszatérve Ivanov megállapításához, hogy tudniillik a regényben a realiora világa behatol a reália világába, azt kell mondjuk, hogy igen, behatol, persze csak akkor, ha a materialista-mechanikus pozícióból vizsgáljuk ezt a kérdést.

Új fejedelem

Már Jakov Emanuilovics Goloszovker A mítosz logikája című esszékötetében felfigyelt arra, hogy a realiora és reália világa két egymással párhuzamosan létező világ, és hogy e két világ semmivel sem alacsonyabb rendű egymástól.

Továbbá Ivanovval ellentétben azt is állítja, hogy a realia világa törekszik a realiora irányába, és nem fordítva. A sors mint mitikus elem, ill. A tudományos világnézet képviselői, vagyis a tudósok, filozófusok a sors fogalmát minden további nélkül felcserélték az okság fogalmára.

Tették ezt annak tudatában, hogy a modern eszméket felvállaló társadalomban a mitikus szubjektum nem tud mit kezdeni ennek a fogalomnak a tartalmával. Loszev tanulmányában igyekszik megvédeni a mitikus szubjektum képzetvilágát, mégpedig úgy, hogy rámutat az okság fogalmának hiányosságaira, bebizonyítja, hogy miért nem "életszerű" kategória ez a fogalom.

A sakktábla-motívum rávilágít Loszev tanításának lényegére. Ugyanis a sakktáblán megjátszott lépés ok-okozat összefüggésben szükségszerűen maga után von egy ellenlépést.

Fordulattagadás

Talán ez lenne az a bizonyos kauzalitás törvénye. Na, de mi történik akkor, ha két lépés között földrengés rázza meg a sakktáblát, aminek következtében a figurák felborulnak, és a játékot kénytelenek leszünk félbeszakítani. Ez a jelenség az emberi élet egyik félelmetes epizódja lenne, merthogy ebben a csodás pillanatban a kauzalitás törvénye kérdőjeleződne meg, azaz, a sakktáblára viszonyított kauzalitás törvénye.

Erre sokan felvethetnék azt az ellenérvet, hogy a földrengés is megmagyarázható a kauzalitás törvényével, igen ám, de akkor honnan tudja a mitikus szubjektum, hogy a kauzalitás törvényének bonyolult összevisszaságában mikor, vagy éppen melyik kauzális folyamat fog bekövetkezni, illetve dominálni.

És különben is, mint köztudott, a kauzalitás törvénye egy bizonyos ponton megszakad, de ez már most kevésbé fontos számunkra. Vagy mégsem? A regényben bizony kiderül, hogy szép számban vannak olyanok, akik rácáfolnak megállapításunkra. Ilyen "hős" maga Berlioz is. Már rögtön a regény elején Woland és Berlioz vitába keverednek egymással.