Az íj hatása a látásra. Jelenlegi fejezet: 5. szint
Képességfejlesztés és sportválasztás Edzett test, erős lélek Aki tanácstalan, hogy mit sportoljon a gyermeke, sokszor a tanárhoz fordul segítségért.
Általános nézet az, hogy mindegy, mit sportol, a lényeg, hogy mozogjon. Csakhogy több szempont megfontolása után kiderül, mégsem mindegy. Ugyanis a különböző sportok különböző képességeket fejlesztenek.
Jelen írásunkban — melynek keretében a dzsúdóról, az íjászatról és a röplabdáról szólunk — szeretnénk rávilágítani arra, hogy mit érdemes látási tesztlap betűkkel, amikor pedagógusok és szülők, vagy maguk a gyerekek sportot választanak.
Dzsúdó 5 éves kortól Dzsúdóedzésen vagyunk az egyik budapesti óvodában, szemcseppek a látás javításához okapin a szülők kérésére novemberében kezdődtek a foglalkozások.
Játékosak a feladatok, az edző szigorú utasítására mindenki mindenkin átgurul, majd bukfencezik a sorban fekvő társai hátán. A az íj hatása a látásra között van igazi cselgáncsfeladat is, például a leszorítás.
Dhanurasana
Mindenekelőtt azonban az esés megtanulása a cél, az alkarral való tompítás különböző testhelyzetekben. Ebben a korosztályban szempont, hogy meddig tudnak figyelni a gyerekek: az ötéves általában már húsz percig képes rá.
Játékos formában jönnek egymás után a gyakorlatok: békaugrás, medvejárás, sánta róka. Tapasztalata szerint az ovis kortól dzsúdózó gyerekek tízéves korukban gyakran váltanak más sportra, ahol a jó alapoknak köszönhetően sikeresek lesznek.
Nemcsak magam vagyok A dzsúdóedzések sokoldalúan fejlesztenek, különösen a koordinációs az íj hatása a látásra. Elsősorban az erőre, a gyorsaságra, az állóképességre hatnak a küzdőgyakorlatok. Megtanulják a gyerekek a páros feladatokban, hogy a másikra is figyelni kell, a koncentráció nélkülözhetetlen.
Az egyéni sportágak javarészében — például az úszásban, tornában — önmagára kell összpontosítania a versenyzőnek. A dzsúdós figyelmének ellenben arra is ki kell terjednie, hogy felbecsülje ellenfele erejét, miközben tisztában kell lennie a sajátjával. Így a folyamatos önkontroll alapkövetelmény már a legkisebbeknél is.
- Sudár Balázs: Önkép, sport, üzlet.
- Ha a látás egy szemre esett
- Az íjászat előnyei
- Képességfejlesztés és sportválasztás | Pedagógiai Folyóiratok
- KSL International Archery
Ez különösen igaz a küzdősportokra, hiszen, ha például az első alkalommal földhöz vágnák a gyereket, soha többé nem akarna edzésre menni.
Ezért fokozatosságra törekszünk a küzdőjátékok bevezetésében, hiszen nemcsak erős testre, hanem erős lélekre is szükség van, amikor a védekezőt durván rángatja több támadó. Ha erre nincs rávezetve és felkészülve a gyerek, akkor traumaként éli meg a játékot.
Esni tudni kell Nagyon sok helyre hívják a dzsúdóedzőket, hogy megtanítsák biztonsággal esni a sportolókat. Ha a gyerek ismeri az esési technikákat, bárhol földre kerül, kiránduláson, biciklizés közben, nem üti meg magát, nő a cselekvés biztonsága.
Így szereznek jártasságot, hogy miként kell gurulni, tompítani, majd felállni. Mindeközben különösen fontos a test súlypontjára való figyelem. A képességfejlesztések közül kiemelendő az erő fejlesztése, hiszen a gyerek egy vele nagyjából azonos súlyú társát húzza, tolja, emeli. Ám itt a gondolat és döntés gyorsasága is előtérben van, abban is fejlődni kell.
Stresszoldó hatás
Látványosak a döntések következményei, dobják vagy leszorítják egymást a gyerekek, a kockázatvállalás eredménye azonnali. Az óvatosság azonban nagyon fontos, a gerincre mindig vigyázunk. Rengeteg olyan feladat van, amely fárasztó, ám csinálni kell, és ebben a csoport munkája húzóerő: a gyerek látja, hogy a többiek keményen dolgoznak, ő is összeszedi magát, legyőzi a monotóniát, a fájdalmat. A legfontosabb az ügyesség fejlesztése, amit segít a hajlékonyság, az egyensúlyérzék és a koordináció.
Jelenlegi hely
Csak az lehet eredményes a dobásoknál, akinek jó az egyensúlyérzéke. Németh Endre a TF edzőtermében a leszorítást tanítja a gyerekeknek Kétszer győz, aki magát legyőzi Megtanulnak nyerni, veszíteni a dzsúdózó gyerekek, de mindenekelőtt önmagukat kell legyőzniük az edzettség eléréséhez, ami mélyíti önismeretüket.
Fontos az edzések rendszeressége, a heti kétszer egy óra nem ritkítható. Ebben szülői következetesség és állhatatosság kell, ami ma különösen értékessé vált, amikor egy keveset mozgó nemzedék hozza gyerekeit sportolni.
Úgy gondolja, ezt a sportot élvezik a gyerekek, miközben a japán kultúrából is megismernek valamit. Ifjabb Hamar Pál testnevelő tanár elmondta, szakdolgozatához végzett kutatásainak eredményei azt mutatták, hogy a cselgáncsozók minden téren felülmúlták a kontrollcsoportokat. A koordinációs képességek közül a lábügyesség, a téri tájékozódás, a mozgásdinamika, a statikus és dinamikus egyensúlyozás, a mozgásérzékelés, a reakcióidő tekintetében, míg a kondicionális képességek köréből minden tekintetben jobb mutatókkal rendelkeztek.
Kiderült az is a felmérésből, hogy a sportágválasztás nem elsősorban a gyermekeken múlik. Leginkább a szülő dönt, és majd csak menet közben válik el, hogy a gyerek mennyire alkalmas az adott sportágra, vagy mennyire szereti azt meg. Döntéseikben a szülők gyermekük adottságait és az oktató személyét helyezik előtérbe. Íjászat: összpontosítás Süvítenek a nyílvesszők, koppannak a találatok a lőpályán. Sorban odalép az íjukat kihúzó gyerekekhez, beállítja karjukat, figyel a legkisebb részletre is.
Mindenki igyekszik összpontosítani arra, hogy helyes testtartásban, gondos célzás után engedje el a nyílvesszőt. Az edzéseken gyakran feladat, hogy szellemi tréningen kell elképzelni a verseny részleteit, kezdve azzal, miként töltjük be a nyílvesszőt az íjba, az milyen pályán repül, majd betalál a célba.