Reálisan érzékelt
Hozzászólások 1 Feldmár András ben előadás-sorozatot tartott a debreceni egyetemen, az ott elhangzott gondolatok pedig A tudatállapotok szivárványa című könyvben jelentek meg.
A népszerű, szinte kultikussá vált anyagot rengetegen olvasták és olvassák a mai napig is, sokak szerint Feldmár eddig megjelent műveinek egyik legizgalmasabbikja.
Valószínűleg mindezt élőben hallgatni, valamint aktívan részt venni benne sokkal érdekesebb volt, de Feldmár különleges és elgondolkodtató témái kárpótolnak a hiányért. Én nemrég olvastam el a könyvet, reálisan érzékelt a sok-sok olvasott, illetve az olvasottak kapcsán megfogalmazódó gondolatokból bejegyzés-sorozat készül.
A sorozat és egyúttal a rovat neve: Szivárvány merengő.
Tartalomjegyzék
Az idézőjeles részek Feldmár szó szerinti gondolatai a könyvből. Feldmár szerint a gondok akkor kezdődnek, amikor egy kisgyerek meglátja egy tükörben a tükörképét. Meglátja magát kívülről, és elkezd önmagáról gondolkodni. Vagyis öntudatra ébred. A gyerek kettéhasad: részben önmaga marad, viszont egy része kívülről kezdi el figyelni magát.
Mintha valaki más lenne, mintha valaki más szemszögéből vizsgálná önmagát. Amíg ez nem történik meg, addig a baba vagy a kisgyerek csak részekben érzékeli önmagát.
Magadra szabott valóság
Megérinti a kezét, de még nem tudja, hogy az hozzá tartozik. Csak a saját, belső érzéseire tud hagyatkozni.
Viszont ahogy teljes egészében meglátja magát a tükörben, csalódik. Úgy érzi, hogy első benyomásai becsapták: külön-külön érzékelték a különböző testrészeket, de az egészet egyben nem.
Navigációs menü
Így ezután inkább a szemének kezd hinni, mint a saját, belső érzéseinek. Nyilván ez egy elkerülhetetlen felismerés, mindenkivel megtörténik előbb vagy utóbb, de Feldmár szerint ez manapság egyre hamarabb következik be, és ez nem túl jó.
Az én-ideál pedig valahogy szebb reálisan érzékelt jobb, valahogy teljesebb, mint az addig darabokban tapasztalt reális én.
- Ideális én vs. reális én 1. | Paraván
- Az érzékelés határai és az én képtudata reális és virtuális térben | Híd Kör Egyesület
Reálisan érzékelt a tökéletes, és olyannak kellene lenni: elkezdődik az összehasonlítgatás. Legelőször az ideális és reális én összehasonlítása, aztán a másokkal való összehasonlítás is.
Ez pedig nagyon káros tud lenni, hiszen az én-ideál általában nagyobb értékkel bír az illető számára, mint a valós én.
Ami a vizuális művészeteket összeköti az egyéb alkotói területekkel, az irodalommal, a zenével, az reálisan érzékelt, az elsősorban a metafora mint retorikai, poétikai és esztétikai alakzat, amely — még mielőtt berögzült volna a konvencionális jelentése — az e világi és az azon túli jelenvalót és hiányzót egységesítette a maga képi teljességében. Žarko Paić ez irányú vizsgálódásaiban megállapítja, hogy az egymást követő térbeli-időbeli kontextusokban a kép mint műalkotás és egyúttal a materialitáson, a tárgyiasságon túllépő fenomén az ember, a természet, a világiasság és az isteniség kapcsolatát különböző vetületekben konstruálja meg. A horvát teoretikus értelmezésében az ikonikus fordulat annak a világnak a retrospektív eredettörténetében alapozódik meg, mely a létezésnek az ősi hona, a lényegi nullpontja, valamint a reprezentációt illetően a szó—dolog—írás együttléte.
Az a valós én, amely lehetne jobb, okosabb, erősebb, több. Lehetne olyan, mint az én-ideál.
Sőt, a cél az, hogy olyanná váljon. A kérdés már csak az, hogy el lehet-e érni ezt a célt, hogy képes-e a reális én utolérni az ideális ént?
AFFINITÁS, REALITÁS ÉS KOMMUNIKÁCIÓ
Nem veszi figyelembe a vágyait, nem követi azokat, mert az ideális én azt mondja, hogy azt nem szabad. Mi történne, ha az én-ideált kiradíroznánk magunkból? Vége lenne a világnak?
Nem lenne mibe kapaszkodni? Merthogy az ideális én tulajdonképpen egy kapaszkodó, egy terv: a társadalom és a szülők terve, amely szerint fel kell építeni az embert.
- Érzékelő – Wikipédia
- Magadra szabott valóság – kolboid blog
Szerinte sokkal jobb lenne így. Jobb lett volna szerinte, ha például Hemingway is az ideális énjét öli meg.
Azonban ő, miután megkapta a Nobel-díjat, puskát vett a szájába, amivel szétlötte a fejét. Óriási volt a szakadék a valódi és ideális énje között, az utóbbi annyival több és jobb volt, hogy inkább megölte a valódit, hogy megmaradjon az ideál.
Ez Feldmár szerint kiolvasható a naplójegyzeteiből is. A Nobel-díj megkapása után az emberek azt mondták Hemingwaynek, hogy ennél jobb már nem lehet.
Ideális én vs. reális én 1.
Hogy ő a legjobb. Tehát én úgy képzelem, hogy az elismerés által tovább nőtt reálisan érzékelt távolság a két énje között, s Hemingway öngyilkos lett azért, hogy megmaradjon az ünnepelt, a rajongott író.
És mi lett volna, ha az én-ideált szemészet: nystagmus kezelése meg?
Az emberek meglátták volna a Nobel-díjas íróban az embert. Az embert, aki nem mindig tud azon a szinten alkotni, amely magas szintért a díjat kapta.
Az embert, aki már nem a legjobb, mert már vannak nála jobbak. Az embert, akiben csalódnak, mert nem olyat írt, mint amilyet elvártak tőle.
Ráadásul önmagával is szembe kellett volna néznie: hogy ő csupán egy esendő ember, aki igyekszik mindig kihozni magából a legjobbat. Ám ha az ideális énjét ölte volna meg, akkor többé nem kellett volna foglalkoznia semmiféle külső és irreális belső mércével, és talán lett volna esélye arra, hogy mindezt elbírja.
Feldmár nagyjából ennyit ír a témával kapcsolatban megj. A következő bejegyzésekben az ideális és reális én-ekkel kapcsolatos saját gondolataimat fogalmazom meg.
