Érintés látvány alakja
MÁJUS Saját családi archívumának, családtörténetének feldolgozása közben kerültek ki az albumokból azok a fotók, amelyek alkotói folyamatának részévé váltak.
Egyszerre szolgáltak egy emlék dokumentumaként, majd a művészi intervenció — kivágás, áttörés - után némiképp átírt, újragondolt emlékekként; végül akvarellekkel társítva nyerték el végleges formájukat. A fotó mint médium, ahogy az általa felidézett emlékképek is, egy adott időponthoz, eseményhez kötődnek.
Felidézésük során azonban folyamatosan változnak: az emlékrétegek egymásra rakódva írják felül az eredeti képet, érzetet, valóságot. CHILF ezen folyamatra reflektálva illeszt egymásra fotót és akvarellt, így ezek egymás értelmezési tartományát érintés látvány alakja, némileg megváltoztatva egy új emlék, történet fragmentumaivá válnak. Az absztrakt pigmentes elfolyatások egy végtelen síkként, egy lebegő közegként szolgálnak az emlékek számára és távolítják el azokat a valóságtól, egyszersmind időtlenné téve a komplex kompozíciókat.
Nagy Péter A szerzői film terepén mozogva nagyon sok olyan alkotással találkozhatunk, amely ellenáll a zsánerszintű besorolásnak.
Munkáiban a családi és talált fotók a személyes és kollektív múltfeldolgozás lírai kísérletei. Metszőkéssel áttörni a kifeszített momentumot, átláthatóvá tenni a képet, megnyitni más rétegek felé, így a fénykép kimerevített pillanata feltörhető felületként tárul elém, és a képekbe zárt múltbeli pillanatok sebző, vágó technikával felnyitott, lebegő nyomokká, mintázatokká alakulnak át.
Erőszakos művelet ez a csipkekészítő alázatával: lassú, kereső kibontása a látványban számomra feltáruló erőtereknek. Követem a vonalakat, vonalakat alakítok, szálakat találok a fotográfiák távolságához.
És érintés látvány alakja saját megszemélyesített dokumentumaimmá válnak. Az emlékezet folyamatai - kódolás, tárolás, előhívás - azt az illúziót keltik, hogy emlékeink hűen képezik le az objektív valóságot.
Azonban az emlékek előhívása során hozzájuk kapcsolódnak azon gondolatok, érzések, melyeket az emlékhez kötünk, valamint a másoktól származó külső információk is. Így kapcsolódik össze az emlék és annak értelmezése, azaz nem csak az eredeti helyzetben megélt belső állapotaink jelennek meg egy emlék felidézésekor, hanem a hozzájuk társított gondolatok és érzések is, majd mindehhez a jelen és múlt viszonyának értelmezése adódik újabb rétegként.
A rétegzett, asszociatív építkezés által az idő fizikai dimenziója is láthatóvá válik. A képtársítások, az egymásra rakódott narratíva együttesen írják felül, egészítik ki az eredeti emléket és az újonnan hozzáadott rétegekkel kitágítva azok eredeti asszociációs mezőjét, így együttesen válnak egy szubjektív történet egyetlen kompozícióba sűrített részévé.
Talán ez a legegyedibb filmje eddig, ami az olyan iparos művek után mint az agyhalott Tűzgyűrű, és az érthetetlen Bíborhegy vissza adhatja majd sokaknak elvesztett hitét a rendezőben. Már a cím is, ami szokás szerint magyarul nem teljesen azt jelenti, mint az eredeti, különleges, megfoghatatlan. Mert a Shape of the Water valójában azt jelenti, a víz formája. De ugye, a víznek nincs olyan, mert megfoghatatlan, mert, ha belemarkolunk, kifolyik az ujjaink közül.
CHILF munkái a múltfeldolgozás igényéről tanúskodva kelnek új életre, összekötve a fotó médiumának objektív és az akvarellek szubjektív minőségét és jellegét. Művei számos hazai és nemzetközi köz- és magángyűjteményben megtalálhatóak.
