Színérzet színlátás, 4. fejezet - Színtan

A színek, a színes látás megértéséhez meg kell ismerkednünk a színérzet színlátás látás folyamatával, és az emberi szemmel, amely az aggyal együttműködve a színes látást biztosítja számunkra. Az emberi szem szerkezete A 4. Szemünk gömb alakú, kb.

A szem a fény hullámhossz szerinti összetételét a szem színérzet formájában érzékeli

Falát három, egymástól különálló, de egymásra simuló réteg alkotja. A legkülső a rugalmas rostos szövetű ínhártya. Elülső része a szaruhártyába megy át. A középső réteg hátsó kétharmadát az erekkel dúsan átszőtt érhártya alkotja.

Első egyharmadát a sugártest képezi, és az alkalmazkodáshoz szükséges izmokban végződik. Legbelső, megvékonyult, kerek része a szivárványhártya íriszamelyet egyénenként különböző színűnek látunk. Az írisz közepén találjuk a kör keresztmetszetű látólyukat pupilla. A belső réteget a természet különleges alkotása, az ideghártya retina alkotja. Az ideghártya vastagsága csak néhány század milliméter.

A szemészeti alkalmassági vizsgálatok során elsősorban a látásélességet és a színlátást nézzük.

A pupillával szemben fekvő ellipszis alakú sárgafolt közepén kis mélyedés, a látógödör fovea centralis a legélesebb látás helye. A tárgyakról alkotott éles kép látásához szemgolyóinkat úgy forgatjuk, hogy a kép a látógödör területére essék. A látógödörtől az orr felé mintegy négy milliméter távolságban találjuk a látóideg belépései helyét, a vakfoltot, ahol érzékelő idegvégződésekkel nem találkozunk, tehát ezzel a résszel nem látunk.

A vakfolt területe 1,5 — 2,1 négyzetmilliméter között ingadozik. Az üvegtestet kocsonyás, átlátszó anyag alkotja.

Ez biztosítja a szemgolyó csaknem tökéletes gömb-alakját, amely egy hasonlóan tökéletes gömb alakú üregben foglal helyet. A szemlencse keresztmetszete nem homogén, hanem egymást burkoló, a hagyma keresztmetszetére emlékeztető rétegekből áll. Ezeket egy külső rugalmas tok fogja össze.

A szemlencse átlátszó, színtelen, kétszer domború rugalmas test. Hátsó görbülete erősebb. A szemlencsét rostos szövetű, gyűrű alakú izom veszi körül. Nyugalmi állapotban ez az izom el van ernyedve.

Newton és Goethe

A lencse hátsó fősíkjára merőleges és a csomópontokon átmenő egyenes, a fénytani, vagy optikai tengely nem megy át az éleslátás területén. Az éleslátás helyét a csomóponttal összekötő egyenes, a szem irányvonalával, a fénytani tengellyel kb.

Végtelenbe néző szem esetén a szemgolyók tengelyei párhuzamosak, míg a végtelennél közelebb álló tárgyak figyelésénél az irányvonalak összetartók. Ezt a szemgolyókat működtető izmok biztosítják, és ezen alapul — bár csak kisebb távolságokra — a tapasztalatok alapján nyert távolságbecslési készség.

a színlátás titkai - élménybiológia

A megfigyelt tárgyról a szem képalkotó rendszere a retina síkjában fordított állású, kicsinyített, reális, éles képet hoz létre. A képalkotó elemek: a szaruhártya, a csarnok és a szemlencse háromtagú, rendkívül nagy látószögű objektívhez hasonlóan működik. Az általa alkotott kép ugyan sok képalkotási hibával terhelt: színérzet színlátás a közepe éles, a széleken nemcsak az élesség, hanem a megvilágítottság is csökken, és hordós torzítású.

Mindezeket a képhibákat azonban az agyunk korrigálja. Az ideghártya a retina Az ideghártya a retina a szem legfontosabb és legérdekesebb része.

Itt a fényre érzékeny idegvégződéseket, a látás receptorait. A néhány századmilliméter vastag hártya vázlatos keresztmetszetét a 4. A több rétegből felépített hártya legbelső részében találjuk a henger alakú, 0, — 0, mm hosszú, és 0, mm vastag pálcikákat és a vastagabb, 0, — 0, mm átmérőjű, de rövidebb csapokat.

Ezek végeikkel a pigment rétegbe nyúlnak. A csapok a nappali látás, a pálcikák az esti látás receptorai.

A látóideg végződések pálcikák és csapok a retinarétegben keverten helyezkednek el. Színérzet színlátás sárgafolton és annak környékén a legsűrűbbek, a retina felé erősen ritkulnak. A sárgafolt területén kizárólag színekre érzékeny, egymáshoz simuló csapokat találunk.

Számuk a retina széle felé fokozatosan csökken. Itt már csak színekre érzékeny csapokat nem, csupán színérzet színlátás fényerősség-különbségre érzékeny pálcikákat találjuk 4. Mindkettő egyetlen idegsejt, amelynek belső szegmentumában található a sejtmag, míg külső szegmentumában a fényre érzékeny anyag. A pálcika fényérzékeny anyaga a rhodopsin, míg a MR és látás fényérzékeny pigmentek találhatók. A csapok három félék: van, amelyikben vörös színre, van amelyikben zöld színre, és van amelyikben kék színre érzékeny pigment található.

A fényérzékeny anyagok a külső szegment membrán rendszerét töltik ki, amely megnöveli a fényelnyelés valószínűségét. A szinaptikus végződés az ingerületet továbbító sejtek csatlakozását biztosítja.

Közéjük pigmentes testek nyúlnak be, és az idegeket fényhatás ellen és egymástól színérzet színlátás. Az idegszálak keresztmetszete szigetelt kábelvezetékre a 40-es vízió mi. Itt összehasonlításra kerül a különböző színekre érzékeny csapok ingerülete, és valószínűleg itt jön létre a világosság- és színkontraszt fokozó hatás.

A horizontális sejtek után a bipoláris sejtek továbbítják a látási információt, majd az amacrine sejteken ismét keresztkapcsolatok jönnek létre. A ganglion sejtek továbbítják a pálcikák, ill. Pálcikákat a sárgafolt területén nem találunk, viszont a szem széle felé fokozatosan sűrűsödnek, így a retinának ezen a részén 20 pálcikára már csak egy csap jut 4. A retina belső felületét, a szemfeneket idegek és vérerek gazdag hálózata borítja.

A kereken 1 fok 20 perc szögnagyságú látógödör fovea centralis területének nagysága mintegy 0,4 milliméter átmérőjű, ahol kb. Ennek egy jelentős része, kb. A látógödörtől az ideghártya széle felé haladva a csapok fokozatosan vastagodnak, és mindinkább növekvő csoporttal csatlakoznak egy látóidegrosthoz, és majdnem kivétel nélkül pálcikákkal vannak összekeverve.

A csoportos elosztás a pálcikák és színérzet színlátás csapok között a retinaszélek felé, a csapok hátrányára történik.

Azonban a retina legkülső részén is találunk csapot, nem úgy, mint a látógödörben, ahol csapokon kívül pálcikák egyáltalán nincsenek 4. A vizsgálatot a gyorsan bomló festékanyag pusztulása, valamint a halott szem egyéb elváltozása megnehezíti.

Technikai Kurir, 4. Kőrösy Ferenc május hó 9-én egyesületünkben tartott előadásának rövid kivonata A látás azzal kezdődik, hogy a szaruhártyán, pupillán és lencsén keresztül fény hatol be a szembe.

A csapok között nem találunk retinabíbort, ellenben a pálcikák ebbe vannak beágyazva. A retinabíbor a sötétlátásnál adaptáció játszik szerepet, világosban viszont gyorsan lebomlik. A szem fényérzékenysége rendkívül nagy.

Sötétben 10 km távolságban álló gyertyaláng fényét is észrevesszük. Wien kísérletei szerint a még érzékelhető fényenergia másodpercenként 4 — erg. Ez átlagérték, mert a retina különböző részeinek érzékenysége különböző. A széleken az ingerkiváltáshoz ször kevesebb fénymennyiség szükséges, mint az éleslátás környékén. Ha erős világításból sötét helyiségbe lépünk, az első pillanatban semmit sem látunk, mert a pálcikák a gyenge fényre még nem elég érzékenyek.

Idővel a retinabíbor újból színérzet színlátás, a pálcikák érzékenysége lassan növekedik, végül huzamosabb idő színérzet színlátás sötétben is látjuk a tárgyakat. Idős korban vagy vitaminhiányos állapotban a retinabíbor képződés lassú. Ilyenkor a sötét adaptáció is lassan alakul ki. Sok karotint tartalmazó ételek sárgarépa, cékla, paradicsom fogyasztásával illetve A-vitamin szedéssel védekezhetünk ellene.

Élesen csak a nézési irányba eső tárgyakat látjuk.

111128 Latas_hallas_KA3_kiadva - Biofizikai Intézet

Környéke már életlen. Ezt a hátrányt a szemgolyó forgatásával kiküszöböljük. Az éleslátás helyét a figyelt pontra irányítjuk.

A szemgolyó forgatásával az egész teret végigtapogatjuk. A sorozatosan felvett képekből mozaikszerűen összerakjuk a tárgytér képét.