Teleszkópos látás csodálatos emberek, A hulladéklerakó, az ágy és a célok elkészítése


Szerző: C. Leadbeater Tisztánlátás szó szerint nem más, mint "tiszta látás", amely kifejezéssel súlyosan visszaéltek, sõt, amelyet annyira lealacsonyítottak, hogy mindez ideig szemfényvesztõnek egy szórakoztató mûsorban bemutatott cselfogása leírására használták.

Még szûkebb értelemben is jelenségek széles skáláját fedi, amelyek jellegükben oly nagymértékben különböznek, hogy nem könnyû a szó tömör és egyben pontos meghatározását megadni. Nevezik "szellemi látásnak" is, de semmi sem bizonyult ennél félrevezetõbbnek, mivel az esetek nagy többségében nincs vele összekapcsolható képesség, ami a legcsekélyebb igényt támaszthatja arra, hogy ilyen fennkölt kifejezéssel illessék.

A jelen értekezés céljából talán olyan képességként határozhatjuk meg, amelyik képes meglátni azt, ami a szokásos fizikai látás elõl rejtve van. Velejárója igen gyakran ha nem is teleszkópos látás csodálatos emberek a tisztánhallás, vagyis olyan tehetség, amelyik képes meghallani azt, ami a normál fizikai fül számára nem hallható; és most az egyszer a címben szereplõ kifejezést ennek a képességnek a lefedésére is alkalmazzuk, hogy elkerüljük két hosszú szó állandó használatának esetlenségét ott, ahol egy is elég.

Engedjék meg, hogy rávilágítsak két pontra, mielõtt elkezdeném.

Gyulladás Helló, kedves olvasók! Néhány nappal ezelőtt elhatároztam, hogy kísérletezzek - elkezdtem elvégezni a gyakorlatokat a Bates által korábban megvitatott módszer szerint.

Elõször is, nem azoknak írok, akik nem hisznek abban, hogy van olyan dolog, mint a tisztánlátás. Olyan személyek meggyõzésére teleszkópos látás csodálatos emberek törekszem, akiknek kétségeik vannak e témában.

Lehet-e javítani a látásmódot Bates szerint?

Egy ilyen rövid írásban erre nincs helyem, az ilyen embereknek tanulmányozniuk kellene mindazt a sok könyvet, amelyek esetek sokaságát tartalmazzák, vagy kísérleteket kellene folytatniuk a mezmerikus delejes áram vonalak mentén. A felkészültebb rétegnek ajánlom írásomat, akik tudják, hogy tisztánlátás létezik, és akiket eléggé érdekel a téma ahhoz, hogy örömmel vegyék a módszerekre és lehetõségekre vonatkozó információkat. Biztosíthatom õket, hogy amit leírok, az nagyon gondos tanulmányozás és kísérletezés eredménye, és habár az erõk némelyike, amelyeket ábrázolnom kell majd, újnak és csodálatosnak tûnhet számukra, egyetlen olyant sem említek, amelyiket ne magam tapasztaltam volna meg.

Másodszor, habár igyekszem elkerülni szakkifejezések használatát, amennyire csak lehetséges, mégis, mivel fõleg a teozófia tanulmányozóinak írok, bátorkodom idõnként szokásos teozófiai kifejezéseket alkalmazni a rövidség kedvéért, és anélkül, hogy részletes magyarázatot adnék, mivel a nyugodtan feltételezhetem, hogy azok ismerõsen hangzanak számukra.

teleszkópos látás csodálatos emberek

Amennyiben olyan személyek kezébe kerülne ez az értekezés, akiknek ilyen szakkifejezések használata nehézséget okoz, nem tehetek mást, csak elnézésüket kérem, és ajánlom számukra ezek bevezetõ magyarázata céljából bármelyik teozófiai alapmûvet, mint Besant "Õsi bölcsesség" vagy "Az ember és testei" címû munkáit.

Az igazság az, hogy az egész teozófiai rendszer olyan szorosan összefüggõ, és különbözõ részei olyan kölcsönösen egymástól függõk, hogy ahhoz, hogy minden alkalmazott kifejezés teljes magyarázatát megadjuk, kimerítõ értekezés lenne szükséges a teozófiáról, mint egy elõszó, még a tisztánlátásról szóló rövid beszámoló esetében is.

Mielõtt megkísérelnénk a tisztánlátás részletes magyarázatát adni, hogy az hasznos is legyen, szükséges egy kevés idõt szentelni bizonyos elõzetes megfontolásoknak abból a célból, hogy néhány tágabb értelmû tényezõrõl világos fogalmunk legyen, mint a különbözõ síkok, amelyeken a tisztánlátó látása gyakorolható, valamint a feltételek, amelyek végzését lehetõvé teszik.

Látás myopia és

A teozófiai irodalom folyamatosan annak adja bizonyságát számunkra, hogy valamennyi ilyen magasabb képesség általában az emberiség öröksége, például a tisztánlátás képessége minden egyes emberben látensen megvan, és azok, akikben már megnyilatkozik, egyszerûen kissé elõttünk videoműtét a látás helyreállítására ebben az egy sajátosságban a többiekhez képest.

Mármost ez az állítás igaz, habár még az emberek többségének meglehetõsen ködösnek és valótlannak tûnik, egyszerûen azért, mivel egy ilyen képességet teljesen eltérõnek tekintenek ahhoz képest, amit eddig már tapasztaltak, és elég biztosak abban, hogy õk maguk minden esetre mérhetetlen messze állnak kifejlesztésétõl.

A szem kétféle fényérzékeny sejtet receptorokat tartalmaz: erősen érzékeny rudak, amelyek felelősek a szürkület éjszakai látásért, és kevésbé érzékeny kúpokért, amelyek felelősek a színlátásért. A szem különböző fényviszonyokhoz való alkalmazkodási folyamatát adaptációnak nevezik. Kétféle adaptáció létezik: a sötétben - alacsonyabb fényerővel és a fény - növekvő fényerővel A fényérzékelés a vizuális érzés és az érzékelés minden formájának alapja, különösen a sötétben. A mozgás érzékelése létfontosságú, mert a mozgó tárgyak veszélyesek vagy potenciális élelmiszerek jelei, és gyors, megfelelő műveletet igényelnek, míg az álló tárgyak figyelmen kívül hagyhatók.

Segíthet eloszlatni a bizonytalanság érzését, ha megpróbáljuk megérteni, hogy a tisztánlátás, mint oly sok dolog a természetben, fõleg rezonancia kérdése, és csak kiterjesztése azoknak a képességeknek, amelyeket valamennyien használunk mindennapi életünkben. Mindannyian mindig levegõ és éter vegyülékének hatalmas tengerétõl körülvéve élünk, az utóbbi áthatja az elõbbit, mint minden fizikai anyagot, és abban a hatalmas anyagtengerben fõleg rezgés által érnek bennünket kívülrõl benyomások.

Mindezt tudjuk, de talán sokunkban sohasem merült fel, hogy azoknak a rezgéseknek a mennyisége, amelyekre képesek vagyunk válaszolni, valójában igen csekély. A rendkívül gyors rezgések között, amelyek az éterre hatnak, van egy bizonyos kicsiny terület, egy nagyon kis terület, amelyre az emberi szem retinája képes reagálni, és ezek a speciális rezgések keltik bennünk azt az érzést, amit fénynek nevezünk.

Azaz, csak azokat a tárgyakat vagyunk képesek látni, amelyekbõl az a bármennyire is feszült a szeme fajtájú fény árad ki, vagy verõdik vissza. Pontosan ilyen módon az emberi fül dobhártyája viszonylag lassú rezgések bizonyos nagyon kis tartományára képes reagálni, amelyek elég lassúak ahhoz, hogy hatást gyakoroljanak a bennünket körülvevõ levegõre, így csak azokat a hangokat halljuk meg, amelyeket olyan tárgyak keltenek, amelyek bizonyos mértékben abban a speciális tartományban képesek rezegni.

Mindkét esetben a tudomány számára jól ismert, hogy nagy számban vannak rezgések a két tartomány felett és alatt is, következésképp léteznek nagy mennyiségben olyan fények, amelyeket nem látunk, és sokféle olyan hang, amelyekre füleink süketek. A fények esetében ezeknek a magasabb és alacsonyabb rezgéseknek a mûködése könnyen észlelhetõ azokban a hatásokban, amelyeket a színkép egyik végén a fotokémiai sugarak, a másik végén a hõsugarak keltenek.

Tulajdonképpen léteznek rezgések a gyorsaság minden elképzelhetõ fokozatában, kitöltve az egész hatalmas teret, közbehatolva lassú hanghullámok és sebes fényhullámok között, de még ez sem minden, mivel kétségtelenül vannak a hanghullámoknál lassúbbak is, és teleszkópos látás csodálatos emberek végtelen mennyiségben gyorsabbak, mint amelyeket mi fényként ismerünk. Így kezdjük megérteni, hogy azok a rezgések, amelyek által látunk és hallunk, olyanok, mint néhány húrból álló két parányi csoport egy gyakorlatilag végtelen kiterjedésû hatalmas hárfából, és ha arra gondolunk, hogy mennyit vagyunk képesek tanulni és következtetni azokból az apró töredékekbõl, homályosan látjuk azokat a lehetõségeket, amelyek számunkra rejlenének, ha képesek lennénk hasznosítani a hatalmas és csodálatos egészet.

  • Becslések szerint ezzel a rendkívüli szerkezettel érzékeljük a külvilágból érkező információ százalékát.
  • Lehet-e javítani a látásmódot Bates szerint? - Gyulladás September
  • A legnagyobb rövidlátás
  • TISZTÁNLÁTÁS - MI A TISZTÁNLÁTÁS? - Balázs Rozália
  • Elképzelhetetlen látvány az állatokban - Betegség September

A másik tény, ami megfontolást igényel e tekintetben, hogy a különféle emberi lények jelentõsen különböznek még a fizikai érzékekkel elérhetõ nagyon kevés rezgésre való reagálási képességükben is, habár viszonylag szûk határok között. Nem utalok a látás vagy hallás élességére, ami lehetõvé teszi, hogy egy ember egy halványabb tárgyat lásson, vagy egy halkabb hangot halljon, mint egy másik ember, ez a legkevésbé sem látóképesség erõsségének kérdése, hanem érzékenység kiterjesztéséé.

Diagnózis - 9 dioptria: van-e remény a helyreállításra?

Például, ha valaki vesz egy jó karbon-biszulfid prizmát, és annak segítségével egy tiszta színképet vetít egy fehér papírlapra, majd néhány embert arra kér fel, hogy jelöljék meg a papírlapon a színkép szélsõ határait, ahogy számukra látszik, nagy valószínûséggel úgy találja, hogy látóképességük ereje észrevehetõen különbözik. Néhányan úgy látják majd, hogy az ibolyaszín messzebbre terjed, mint emberek, akik visszanyerték látásukat a többiek látják, mások talán jóval kevesebb ibolyaszínt vélnek látni, mint a legtöbben, mialatt ennek megfelelõ kiterjedést nyernek a vörös szélvégen.

Lesznek talán néhányan, akik a spektrum mindkét végén tovább látnak, mint az átlag, és bizonyára õk lesznek azok, akiket érzékeny embereknek nevezünk, akik ténylegesen fogékonyak a rezgések széles skálájára, szemben jelen napjaink legtöbb emberével.

A hallás esetében hasonló eltérés tesztelhetõ olyan hangok segítségével, amelyek nem elég magasak ahhoz, hogy hallhatók legyenek, azt lehet mondani, hogy a hallhatóság határán vannak, és megtudhatjuk, hogy hányan képesek bizonyos számú résztvevõ közül azokat meghallani.

Egy denevér sivítása egy ilyen hang ismerõs példája, és kísérlet mutatja, hogy egy nyári este, amikor a levegõ tele van ezeknek a kicsiny állatoknak a tûszerûen éles kiáltásaival, igen számosan egyáltalán nem észlelik, és képtelenek egyáltalán bármit is meghallani. Ezek a példák világosan mutatják, hogy nincs merev határa az éteri és a levegõben levõ rezgésekre reagálni képes emberi képességnek, azonban néhányan közülünk már nagyobb mértékben rendelkeznek ezzel az erõvel, mint a többiek, sõt úgy fogjuk találni, hogy ugyanannak az embernek a képessége alkalmanként változó.

Ezért nem nehéz elképzelnünk, hogy egy ember kifejleszthet ilyen képességet, és megfelelõ idõben megtanulhat látni sok mindent, ami embertársai elõtt láthatatlan, és hallani, ami azok számára nem hallható, mivel tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen további rezgések rendkívül nagy számban léteznek, és mondhatni, egyszerûen csak megismerésre várnak. A Röntgen sugarakkal végzett kísérletek meglepõ eredményekre nyújtanak példát, amelyek akkor jönnek létre, amikor ezekbõl a további, elõttünk még feltáratlan rezgésekbõl néhány az emberi megismerés látókörébe kerül, és sok, ez ideig átlátszatlannak tekintett anyag ezen sugarak elõtt megnyílt átlátszósága rögtön megmutat nekünk legalább egy módot, amellyel olyan elemi tisztánlátás megmagyarázható, mint amit egy zárt dobozban levõ levél elolvasása, vagy szomszédos helységben található levelek leírása foglal magában.

teleszkópos látás csodálatos emberek

Ha az ember megtanul Röntgen sugarak segítségével látni, a szokásosan alkalmazottakon felül, az tökéletesen elegendõ ahhoz, hogy bárki ilyen természetû mágikus hõstettet hajtson végre.

Mindezideig csak az ember tisztán teleszkópos látás csodálatos emberek érzékeinek kiterjesztésére gondoltunk, és ha emlékezetünkbe idézzük, hogy az ember éterikus teste valójában fizikai vázának pusztán finomabb része, és hogy ezért valamennyi érzékszerve számos, különbözõ sûrûségfokozatú éterikus anyagot tartalmaz, amelyek befogadóképessége legtöbbünkben gyakorlatilag még látens lappangó állapotú, akkor látni fogjuk, hogy még ha a fejlõdésnek egyedül erre a vonalára szorítkozunk is, hatalmas lehetõségek mindenféle fajtája áll már nyitva elõttünk.

Mindezeken felül és túlmenõen tudjuk, hogy az embernek van asztrális és mentális teste, amelyek mindegyike az idõk folyamán aktivitásra ébreszthetõ, és reagál teleszkópos látás csodálatos emberek saját síkja anyagának rezgéseire, így megnyitva az Ego elõtt a tudás és a képesség két teljesen új és messze tágabb világát, amint megtanul mûködni ezeken a hordozókon keresztül.

Mármost ezekre az új világokra, amelyek, habár körülöttünk vannak, és szabadon áthatják egymást, ne úgy gondoljunk, mint elkülönült és anyagukban teljesen összefüggéstelen világokra, hanem inkább olyanokra, amelyek egymásba olvadnak, a legalacsonyabb asztrális közvetlen sorozatot képez a legmagasabb fizikaival, éppen úgy, ahogy a legalacsonyabb mentális közvetlen sorozatot képez, ahogy következik, a legmagasabb asztrálissal.

Nem úgy kell ezeket elképzelnünk, mint valami új és szokatlan anyagfajtát, hanem egyszerûen úgy kell elgondolnunk, mint szokásos fizikai féleséget, ami sokkal finomabban van alosztályokra osztva, és sokkal gyorsabban rezeg, és így elõttünk gyakorlatilag úgy mutatkoznak meg, mint teljesen új állapotok és minõségek.

Nem nehéz tehát megragadni érzékeink állandó és fokozatos kiterjesztésének lehetõségét úgy, hogy mind a látás, mind a hallás által képesek legyünk észlelni sokkal magasabb és messze alacsonyabb rezgéseket annál, mint amilyeneket szokásosan felismerünk. Ezeknek a további rezgéseknek nagy része még a fizikai síkhoz tartozik, és pusztán csak azt teszi lehetõvé, hogy benyomásokat szerezzünk ennek a síknak az éterikus részébõl, ami számunkra jelenleg egy bezárt könyv.

Ezeket a benyomásokat még a szem retináján keresztül kapjuk, természetesen inkább az éteri, mint a szilárd anyagára hatnak, mindazonáltal még úgy tekinthetjük õket, mint amelyek a befogadásukra szakosodott szervhez kapcsolódnak, és nem az éterikus test egész felületéhez.

teleszkópos látás csodálatos emberek

Vannak abnormális esetek azonban, amelyeknél az éterikus test más részei válaszolnak ezekre a további rezgésekre készségesen, sõt készségesebben, mint a szem. Az ilyen kiszámíthatatlanságok különféle módon magyarázhatók, de elvileg bizonyos részleges asztrális fejlõdés kihatásaiként, mivel a test érzékeny részei csaknem változatlanul egyik vagy másik csakrának felelnek meg, vagy az asztrális testben levõ életközpontoknak.

Habár, mégha az asztrális tudat még nem is fejlõdött volna ki, és ezek a központok nem is lennének elérhetõk saját síkjukon, elég erõsek ahhoz, hogy az éterikus anyagot, amelyet átjárnak, élesebb aktivitásra gerjesszék.

Ha maguknak az asztrális érzékeknek a vizsgálatára térünk, a munkamódszerek igen különbözõek. Az asztrális testnek nincsenek elkülönült érzékszervei - egy olyan tény, ami magyarázatot igényel - és mivel sok tanulmányozó, aki megkísérli megérteni fiziológiáját, nehezen békül meg olyan állításokkal, mint a fizikai test asztrális anyaggal való tökéletes áthatása, a két hordozó pontos megfelelése, és az a tény, hogy minden fizikai tárgynak szükségképpen van asztrális ellenpárja.

Elképzelhetetlen látvány az állatokban

Mindezen állítások igazak, és akik egyébként nem látnak asztrálisan, azok számára eléggé fennáll a félreértés lehetõsége.

Minden fizikai anyagból való szervnek van egy megfelelõ asztrális anyagú szerve, állandó társulásban vele, nem választható el attól, kivéve nagyon jelentõs okkult erõ kifejtése által, és még akkor is csak annyi ideig tarthatók szétválasztva, ameddig az erõ evégbõl megfeszül.

De azért az asztrális részecskék egymással való kapcsolata sokkal lazább, mint fizikai megfelelõiké.

teleszkópos látás csodálatos emberek

Például egy vasrúdban fizikai molekulák tömege van szilárd állapotban, azaz aránylag csekély változásra képesen viszonylagos helyzetükben, habár mindegyik molekula saját terében mérhetetlen gyorsasággal rezeg.

Ennek asztrális ellentétpárja olyan anyagból áll, amit mi gyakran szilárd asztrális anyagnak nevezünk, azaz a legalacsonyabb és legsûrûbb asztrális alsík anyagának, mindazonáltal ennek részecskéi állandóan és gyorsan változtatják viszonylagos helyzetüket, egymás között olyan könnyen mozogva, ahogy a fizikai sík cseppfolyós részei képesek teleszkópos látás csodálatos emberek.

Úgyhogy nincs állandó társulás egy fizikai részecske és olyan mennyiségû asztrális anyagú részecske között, ami történetesen bármely adott pillanatban ellenpárjaként mûködik. Ez ugyanígy igaz az ember asztrális teste vonatkozásában is, amit jelenleg célunk szempontjából úgy tekinthetünk, mint ami két részbõl áll; a sûrûbb összetétel, ami elfoglalja a fizikai test pontos helyzetét, és a ritkább asztrális felhõ, ami körülveszi ezt a halmazatot.

Mindkét részben, mindkettõ között a leírt részecskék gyors átáramlása folyik minden idõpillanatban, úgyhogy azt, aki a molekulák mozgását szemléli az asztrális testben, a hevesen forrásban levõ víz jelenségére emlékezteti. Minthogy ez így van, érthetõ, hogy habár a fizikai test bármelyik részének minden bizonnyal megvan az ellentétpárja, egy bizonyos mennyiségû asztrális anyag, nem tartja meg ugyanazon részecskéket néhány másodpercnél tovább egyszerre, következésképp nincs semmi, ami megfelelne fizikai ideg-anyag látó- vagy hallóidegekké való specializálódásának, stb.

Habár a fizikai szemnek vagy fülnek kétségtelenül mindig megvan az asztrális anyagú ellentétpárja, az a sajátos asztrális anyagtöredék nem képes sem jobban, sem kevésbé válaszolni azokra a rezgésekre, amelyek asztrális látást vagy hallást hoznak létre, mint a hordozó bármely másik része.

  1. Műtét rövidlátás után negyven
  2. Miért homályos a látás
  3. Tudat és látás
  4. PPT - SZEM, LÁTÁS, FÉNY PowerPoint Presentation, free download - ID
  5. Látás myopia és

Sohasem szabad elfelejteni, hogy habár folyamatosan "asztrális látásról" és "asztrális hallásról" kell beszélnünk az érthetõség kedvéért, ezen kifejezések alatt mindössze az ilyen rezgésekre való reagálás képességét értjük, mint közvetítést az emberi tudatba, amikor asztrális testében mûködik, hasonló jellegû információ, mint amit szeme és füle közvetít, mialatt fizikai testében van. De a teljesen eltérõ asztrális körülmények között nincs szükség ilyen eredmény eléréséhez elkülönült szervekre, az asztrális test minden részében található olyan anyag, amelyik ilyen reagálásra képes, tehát az ebben a hordozóban mûködõ ember egyaránt jól lát tárgyakat maga mögött, maga alatt, maga fölött, anélkül, hogy el kellene fordítania fejét.

Van azonban egy másik dolog, amit nehezen lehetne számításon kívül hagyni, éspedig a fentebb hivatkozott csakrák kérdése. A teozófiai tanulmányozók elõtt ismeretes bizonyos erõközpontok létezése mind az ember asztrális, mind éteri testében, amelyeket sorban fel kell éleszteni a szent kígyótûz által, ahogy az ember halad elõre a fejlõdésben.