Látásmód és annak védelme


Johnston, John Gépies látásmód A látásról és a vizuális kultúráról vallott jelenkori nézeteinket behatároló hagyományos ellentétpárok közül az ember-technika ellentéte a legelterjedtebb és talán a legkártékonyabb.

Paris, A gépies látásmód az én szóhasználatomban az interakcióban lévő gépekből és ember-gép rendszerekből álló környezeten kívül feltételez egy dekódolt percepciós mezőt is, amely — függetlenül attól, hogy a szóban forgó gépek hozták-e létre vagy sem — csakis e gépekkel összefüggésben nyeri el teljes értelmét.

A gépies terminus természetesen Deleuze-től származik. Capitalism and Schizophrenia. Brian Massumi Minneapolis, Paris: Éd.

hogy javuljon a látás a porták szerint lézer és látás

De Minuit, Deleuze és Guattari két ellentétes folyamatot különböztet meg: instabil pillanatokban, azaz ha egy funkcionális egyensúlyi helyzetben változások következnek be, a fix kódok alóli felszabadulásról vagy ahogy ők fogalmaznak: deterritorializációról beszélünk; de a másik oldalról közelítve a kapcsolatrendszer a fentivel épp ellentétes irányú rétegződési folyamatokat mutat, melyek redundanciával és új fix kódok kialakulásával, vagyis reterritorializációval járnak.

Polan, Dana Minneapolis, Paris: éd. Magyarul egy jóga kezelések rövidlátáshoz ld.

  • Audio gyakorlat látás
  • Ты очень бледна.
  • Dioptriás skála
  • Optimista - Pozitív látásmód magazin
  • Mit tehet egy neurológus rossz látással
  •  - Дэвид Беккер хороший малый.
  • Беккер пожал плечами: - Наверное, в тот день я прогулял лекцию.
  • A látás minőségének javítása bármely életkorban

Deleuze — Guattari: Kafka Tótfalusi Ágnes ford. Felvetődik a kérdés, hogy a fenti fogalmi séma felhasználható-e a látás és az összetett vizuális folyamatok leírására? A művészet nyilvánvalóan előfeltételezi az észlelés deterritorializálását, a látott dolog, sőt a látási folyamat mindennemű kontextus vagy cél alóli felszabadítását.

Gépies látásmód

Bármire szolgáljon is ezek után a művészet, rekódoláson vagy reterritorializáláson megy keresztül. Ám miközben Deleuze és Guattari utalnak a deterritorializált észlelésre, amit a Mi a filozófia?

Ennek ellenére Deleuze írásaiban helyenként, különösen a Francis Bacon festészetéről írt monográfiájában és a filmről látásmód és annak védelme kétkötetes tanulmányában mintha valami nagyon hasonlóról lenne szó. Deleuze nyomán és teóriája kiterjesztésével azt állítom, hogy a gépies látásmód nem egyszerűen gépekkel vagy gépek útján való látás — hanem inkább dekódolt látás, az észlelés gépekkel összefüggő átalakulása, aminek szükségszerű velejárója egyben a rekódolás.

De még mielőtt Deleuze-höz fordulnánk, Paul Virilio The Vision Machine című írását szemügyre véve rávilágíthatunk, miért van szükség erre a megkülönböztetésre és milyen természetű a velejáró kettős művelet. Az érdekfeszítő, de sok tekintetben problematikus könyv fő témája a gépies látás, mégsem képes érdemi leírását adni annak, csak néhány jellemző hatását sorolja fel, mert megakadályozza ebben az emberit a technikaival szembeállító metafizikai örökség.

ami a legjobban működik a látás szempontjából myopia education program

Rose, Julie Bloomington, Ind. Paris, Éd. Galilée, Virilio célja annak kimutatása, hogy a háború és a film kölcsönös formálói és támaszai egymásnak mind a csatamezőn, mind a szomszédos térségekben, ahol a felszerelés beszerzése és — ahogy a hadszíntér kiterjed a társadalom egészére — a lakosság mozgósítása folyik.

  • Rövidlátás nem műtéti kezelése
  • Minden nap egy új kihívás
  • Látás plusz 18
  • Gépies látásmód
  • Szürkehályog kezelés, a látás nem állt helyre
  • A Fenntarthatóság Forrása Alapítvány A Fenntarthatóság Forrása Alapítvány Az alapítvány célja a fenntarthatóság támogatása a közjó javára, annak feltételeire, forrásaira történő figyelemfelhívással; továbbá a fenntarthatóság megteremtéséhez egyéni és társadalmi szinten egyaránt szükséges szemléletváltás előmozdítása.
  • Újság rendelés Szemünk védelme télen A hideg, szeles téli időjárásban meleg cipőt, csizmát húzunk, télikabátot, sapkát, sálat, kesztyűt viselünk, védjük testünket, hogy ne fázzunk.
  • Szemcseppek a leeső látástól

Camiller, Patrick New York, Virilio módszere eleve kizárja a vizuális képek esztétikai vagy filozófiai összefüggésekben való elemzését: azt, hogy olyan tárgyak lennének, melyek szemlélése vagy beható vizsgálata új felismerésekkel gazdagít. Ehelyett az egyéb vizuális gyakorlatok és technológiák történetével állnak összefüggésben.

De itt felmerül egy másfajta probléma.

Míg Virilio, állítása szerint, képek segítségével vagy képekkel összefüggésben ír, példaként felhozott képáradatát valójában egy mögöttes katasztrófanarratíva tartja össze, mely a technológiai bűnbeesést taglalja, de anélkül, hogy megvizsgálná az állítás előfeltevéseit.

A narratíva a természetes észlelés hosszú időszakával veszi kezdetét bár Virilio más sorrendben mutatja be a folyamatotmelynek történelmileg a teleszkóp és más vizuális műszerek feltalálása, valamint a természet matematizálása vet véget, mely Galilei nevéhez fűződik. Az előbbi tény azzal a következménnyel jár, hogy fokozatosan elveszítjük a természetes észlelésbe vetett hitünket, az utóbbi viszonzásul egy másfajta igazságot mutat fel.

Ennél is zavaróbb, hogy ezek a vizuális műszerek a látásmód és annak védelme észlelést kivonják az ember természetes testi képességeinek köréből. Meg kell hagyni, mindez egészen az első világháborúig nem okoz komoly problémát. Látásmód és annak védelme pedig, mivel a látást és az emlékezést a kép logisztikájának szolgálatába kényszerítették, a művészet egyre inkább saját halálának vagy eltűnésének problémájával foglalkozik.

Ha meg akarjuk érteni, hogy az emberi észlelés komputerizált gépekkel való szimulálása és ezáltal áthelyeződése miért vezet elkerülhetetlenül az észlelés logisztikájának végéhez s miért lehet ebből következően Virilio narratívájának logikus végpontjatudnunk kell, hogy a látógép Virilio szemében nemcsak az észlelést automatizáló technikai eszközt jelenti.

Mindez az új elektronikai hadszíntérrel továbbá a hangok és képek háborújávala titoktechnológia fejlődésével és az emberek megmenekítésének katonai kötelességével hozható összefüggésbe. E különféle tendenciákban az a közös, hogy még jobban megrendítik látásmód és annak védelme természetes észlelésbe vetett hitet, és ezzel felfokozzák a valóságelvet érintő válságot. Tagadhatatlan, hogy Virilio előszeretettel veszi egy kalap alá őket.

Természetesen nem ő az első és nem is az egyetlen, aki arra figyelmeztet, hogy a modern technológia válságot idéz elő a természetes észlelésben. Budapest: Osiris, Lukács Ágnes p.

Minden nap egy új kihívás :: A honvédség kapuja

Lovitt, William New York, Kettőssége első látásra mintha megfelelne Deleuze és Guattari kettős, deterritorializációs és reterritorializációs műveletének, egy szimultán dekódolásnak és rekódolásnak.

Ám van legalább egy döntő különbség: Virilio elméletében az észlelés deregulációjának nincs pozitív oldala szemben Deleuze és Guattari deterritorializációfogalmávalnincs sem esztétikai, sem más pozitív értéke annak, hogy az észlelés kiszabadul a bevett kódok fennhatósága alól. Azt az ellenvetést tehetnénk erre, hogy ez pusztán azért van, mert Viriliót jobban érdekli a mozgás és a sebesség, az észlelési zavar és az ebből fakadó katonai előnyök, mint a technológia új vizuális következményei.

Bár ez jórészt igaz, a valódi probléma, mint már utaltam rá, az, hogy Virilio nem tud elszakadni az egységes természetes test fogalmától.

Szemünk védelme télen

Emiatt a technológiában csupán idegen és külsődleges protézist lát, ami beférkőzik a természetes testi képességek tartományába és csakis félrevezető, elidegenítő hatásokat hoz létre, amivel minden eddiginél fogékonyabbá teszi a manipulációra. A deterritorializált szem Deleuze számára ezzel szemben az egységes természetes test nem szervek és biológiai funkciók egyszer és mindenkorra adott hierarchikus szervezete, hanem éppen az jellemzi, hogy a természetes környezet erőin kívül folyamatosan idomul és ettől módosul is azokhoz a társadalmi és technológiai kapcsolatrendszerekhez, amelyek szüntelenül körülveszik.

A kertésznek metszőollóra van szüksége, hogy megóvja a rózsákat, és ez a metszőolló nem más, mint a kultúra. A természet kultúra nélkül puszta elvadultság. Napjaink környezetvédelmi forradalmáról adott ki A zöld század címmel esszét Régis Debray, az egyik legmeghatározóbb kortárs francia gondolkodó. A szélsőbaloldalról, Che Guevara harcostársaként indult, aztán az évtizedek múlásával egyre konzervatívabbá lett filozófust lapunk korábban portrécikkben mutatta be. A Figaro az új könyv kapcsán megszólaltatta  Debray-t, aki nem törekszik kategorikus ítéletek meghozatalára, hanem higgadtan, indulatok nélkül, egyszerű szemlélőként elemzi azt, miért tekinthető vallásos jellegű jelenségnek az ökológiai mozgalom, és milyen változásokat hozhat a klímaügy világfelfogásunkban.

Nem kívánom itt összefoglalni azt a bonyolult folyamatot, amivel Deleuze és Guattari a test felépülését — különösen a különféle szervek szerveződését — leírja; most érjük be annyival, hogy az áramlások rétegződésén, a határok kialakulásán és a szervi funkciók alárendelődésén alapul.

Ahogy Deleuze a Francis Bacon — Az érzékelés logikája című könyvében rámutat, a test hierarchikus struktúrába szerveződése oda vezet, hogy a test alárendelődik egy racionális egónak — s valóban ez tekinthető látásmód és annak védelme egó létfeltételének.

Ugyanakkor azonban a test organikus egységbe szerveződése homályba borítja, hogyan hatnak erők a testre és hogyan alkot a test más testekkel különböző kapcsolatrendszereket.

szemműtét távollátás mennyibe kerül távollátás és rövidlátás ellenőrzése

Összehangolt destratifikációs folyamatok például a test organizációjához vezethetnek, végső fokon pedig a Szervek nélküli Testhez, egy tiszta felszínként vagy korlátlan áramlások összességeként létező testhez. Skizofréniában szenvedőknél valóban gyakran előfordul a test dezorganizációjától való félelem, de Deleuze, amikor ezeket a kifejezéseket használja, a dekódolt észlelésről is beszél.

Francis Bacon című könyvében, melynek alcíme Az állandó féltékenység és gyanakvás logikája, Deleuze abból indul ki, hogy egyetlen szerv — mely ez esetben a szem — kiszabadul a test szervezetéből, és így próbálja megérteni Bacon festményeinek, különösen mappa mozgó látássérülés figuráinak rendkívüli intenzitását, melyek Deleuze szerint inkább közvetítik, mint ábrázolják a testre ható erőket; s így a test önnön testisége előli menekülési kísérletét jelképezik.

friss áfonyás látáskezelés következtetés a látás állapotáról

De nem kezeli a szemet állandó szervként. Amikor felszabadítja az ábrázolás vonalait és színeit, a szemet is felszabadítja az organizmus alól, állandó és minősített szerv-mivoltából: a szem virtuálisan sokfunkciós meghatározatlan szervvé válik, amely tiszta jelenlétként látja a szervek nélküli testet, azaz az Alakot. A festészet mindenhová szemet tesz: a fülbe, a hasba, a tüdőbe a kép lélegzik…. Ez a festészet kettős meghatározása: a szubjektum oldalán felavatja a szemet, amely megszűnik szervesnek lenni, hogy sokfunkciós és átmeneti szerv váljék belőle; az objektum oldalán elénk tárja egy test valóságát, a szerves ábrázolás alól felszabadított vonalakat és színeket.